Tegnap este azt mondtad,.....barcsak belelathatnal a fejembe, utanna meg hogy megse...gondolom mert felsz hogy mit talalsz benne. De nem kellene felned, nincs abban semmi olyasmi amitol felned kellene.En is ugyanugy felek, lehet megjobban, mert ahogy eleged volt masbol , ugyanugy eleged lehet belolem is es egyszeruen lelepsz...Pedig ha tudnad mennyire szeretlek es milyen sokat jelentesz nekem.......barcsak tudnad. Na mind1. SZERETLEK es nem szeretnem (nem akarom) ha barmikor is lelepnel.Teljes szivembol szeretlek es ha lelepnel, azzzal megolnel, es attol felek...Lehet nem olvasod el ezt soha, de jo volt leirni.

A hangjából sugárzott a magány. A bánat, a fájdalom. A múltról énekelt, amely fogva tartja, és amelyből nem is akar szabadulni.

A napok úgy állnak össze bennem,
Mint hőmérőben a higanyrészecskék.
Egy apró zökkenés is elég lelkemben,
S szertegurul a cseppfolyós szürkeség.

Törékeny nyugalmamat láz szítja,
Csak egy roppanás, és oda a jelen.
Halántékom ezer gondolat szorítja,
S lassan részeire esik a szívem.

“Megvallhatjuk titkunkat egy másik embernek, de lehetetlen, hogy áttöltsük lelkébe saját benső világunkat, ami az elbeszélt tényeket, szavakat, cselekedeteket alakította; így e lényeges ismeret hiányában, még bizalmasaink is egészen másként fogják vallomásunkat értelmezni, mint ahogyan mi megéltük. Nyíltságunk csak annak értékes, aki beéri a puszta tények ismeretével, de aki a legmélyebb értelmünkbe akar behatolni, annak a legigazabb titok is csaknem annyira megtévesztő, mint a hazugság.”

 

Éjszaka majd fölnézel a csillagokra. Az enyém sokkal kisebb, semhogy megmutathatnám, hol van. De jobb is így. Számodra az én csillagom egy lesz valamerre a többi csillag közt. Így aztán minden csillagot szívesen nézel majd... Mind a barátod lesz.

Antoine de Saint Exupery

- Tudja, amikor az életemre gondolok, és arra, hogy ki is vagyok, akkor csak küzdök amiatt, hogy higgyek benne, érti? Bízok benne, hogy jó emberekkel csak jó dolgok történnek, hogy minden megoldódik, hogy minden helyrejön.
- Mondja el, mitől fél, mitől érzi így magát? 

Azt hiszem, a kudarctól.

- Mindannyian küzdünk. Ez az életünk része. 

Van valakije, aki segíthet magának?

Nincs. 

És ez a legrosszabb. 

A magány. 

Egy lesújtó, sötét magány, amitől úgy érzem, mintha elveszett volna a világ összes varázsa. Tudom, hogy fél a jövőtől és borzalmasnak tűnik a világ, de tudnia kell, hogy amikor a dolgok menthetetlennek tűnnek, akkor az emberek magára találnak. Mindig van segítség, és nincs egyedül.

"Semmi sem félelmetesebb a kételkedésnél. A kételkedés embereket választ el. Olyan méreg, ami barátságokat porlaszt szét és kellemes kapcsolatokat darabol fel. Olyan tüske, ami irritál és sebez; olyan fegyver, ami öl."


Buddha