“Megvallhatjuk titkunkat egy másik embernek, de lehetetlen, hogy áttöltsük lelkébe saját benső világunkat, ami az elbeszélt tényeket, szavakat, cselekedeteket alakította; így e lényeges ismeret hiányában, még bizalmasaink is egészen másként fogják vallomásunkat értelmezni, mint ahogyan mi megéltük. Nyíltságunk csak annak értékes, aki beéri a puszta tények ismeretével, de aki a legmélyebb értelmünkbe akar behatolni, annak a legigazabb titok is csaknem annyira megtévesztő, mint a hazugság.”
2010. november 17., szerda
2010. november 14., vasárnap
- Tudja, amikor az életemre gondolok, és arra, hogy ki is vagyok, akkor csak küzdök amiatt, hogy higgyek benne, érti? Bízok benne, hogy jó emberekkel csak jó dolgok történnek, hogy minden megoldódik, hogy minden helyrejön.
- Mondja el, mitől fél, mitől érzi így magát?
Azt hiszem, a kudarctól.
- Mindannyian küzdünk. Ez az életünk része.
Van valakije, aki segíthet magának?
Nincs.
És ez a legrosszabb.
A magány.
Egy lesújtó, sötét magány, amitől úgy érzem, mintha elveszett volna a világ összes varázsa. Tudom, hogy fél a jövőtől és borzalmasnak tűnik a világ, de tudnia kell, hogy amikor a dolgok menthetetlennek tűnnek, akkor az emberek magára találnak. Mindig van segítség, és nincs egyedül.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)